Ígéretes fiatal nő (2020)

Merésznek és bevállalósnak kikiáltott, nagy részt szar zenéket felvonultató feminista thriller, Margó Robival a háttérben.
A történet szerint a főhősnő éjszakai bárokban kurvának öltözve, bebaszottságot tettetve szedeti fel magát vadidegen férfiakkal, hogy aztán jól megleckéztesse őket. A film majdnem minden palit bűnösséggel vádol, az őket védő nőket sem kíméli, elveti az ártatlanság vélelmét, valamint – az igazgatónős jelenetben – nyíltan a hamis nemi erőszak-vád intézményét támogatja, tehát egy 100%-ig a józan ésszel szembenő, MeToo-mozival van dolgunk.
A finálé valóban húz egy meglepőt, kissé ki is fordítja a a bosszú- meg rape & revenge mozik kliséit, ám közel sem lép akkorát, hogy szuperlatívuszokban kelljen róla beszélni. Egyébként mire odáig eljutunk, addigra a főszereplő csajnak sikerül annyira megutáltatnia magát, hogy az igényes filmnéző kínjában inkább a főellenségnek kezd el drukkolni.
Az erőltetett, szinte minden hímneműt szemétnek beállító, többször nyálasan romantikus alkotás pozitívumai a jó sodrás, a színvonalas fényképezés, Carey Mulligan végre vállalható kinézete, továbbá a trailerben szintén hallható, Toxic vonósra való átdolgozása. De ezek mit sem érnek, ha a mű felháborítóan gusztustalan üzenettel rendelkezik.

1/10

Nyelés (2019)


Beteg alapötlet, figyelemfelkeltő cím. Nem kell semmi pornós dologra gondolni, a nyelés itt szimbólumként jelenik meg. Már a trailerből is átjött, hogy az egész filmnek az lesz a mondanivalója, hogy szegény nőknek mennyit kell nyelniük gonosz férjeik miatt, ám a végeredményt kiegészítették a főhősnő eredettörténetével, aminek köszönhetően teljesen világossá vált: az alkotás üzenete a roppant kreatív és egyedi, „A fehér férfiak rosszak! Érteeem?” című szövegre van felhúzva. Akadnak abszurd, valamint kínosan amatőr jelenetek. Haley Bennett gyenge a főszerepben, a vége felé haladva pedig egyre idegesítőbbé válik. A mozi érdemei a fényképezés + a főhelyszínnek számító lususpecó.

3/10

A csendestárs (1996)


Feminista duzzogásfilm. Whoopi Goldberg a mozitörténelem egyik legröhejesebb nevű és kinézetű fekete színésznője, egy még röhejesebb fehér férfinak adja ki magát, majd öltözik be, mert a sztori szerint a gonosz fehér palik annak ellenére nem veszik komolyan a Wall Streeten, hogy ő az ottani ”legtehetségesebb befektetési tanácsadó”. Az alkotás legszánalmasabb része a fináléja, amelyben a főszereplő kihangsúlyozva a duplán hátrányos helyzetét, önérzetesen hisztizni kezd a nyilvánosság szeme láttára.

2/10


Farkangyal (1991)


A történet szerint Steve-t, a „szexista, hímsoviniszta disznót, meggyilkolják feldühödött ex-barátnői”, majd az égiek büntetésből női testbe száműzik a lelkét. Igen ám, csak a filmből a legkevésbé sem derül ki, hogy ez a bizonyos Steve mégis mi a fasztól volt annyira szexista meg hímsoviniszta. Jó sok ribancot a faszára húzott, de mindegyikkel kölcsönös megegyezés alapján történt a baszás, tehát egyikükkel sem erőszakoskodott, ráadásul még csak nem is manipulált senkit. A vígjáték a már jól ismert, agyhalott feminista logika mentén íródott: a férfit egy utolsó, legyilkolni való szarnak tekinti, mert kúrni merészel, miközben a pinájukat önként felkínáló nőkről egy kurva szót sem ejt + az erektált péniszt valamiféle betiltandó, halálos fegyverként állítja be.

2/10

A Wall street pillangói (2019)


Az A Wall Street farkasa női változata, mivel egy megtörtént Wall Street-i bűnügyi esetet (igaz, nem ugyanazt) dolgoz fel felemelkedés-bukás narratívában. Annyi a különbség, hogy a kurvák itt nem puszta biodíszletek, hanem maguk a főszereplők.
Kibaszott idegesítő, ahogy a ripacskodó sztripperribancok magukat férfinak képzelve lazán, szétesősen műmájerkednek. Különösen a ringyó Cardi B a legirritálóbb, akinek egyébként semmi keresnivalója nincs a mozivásznon. A film egy fehér férfiakat átbaszó-kiraboló, az író-rendező által igazságos Robin Hood-sztorinak beállított krimitörténetet mesél el. A fehér pali ellenességet az egyik legszégyenteljesebb képsor is kiválóan tükrözi, amelyben a néger, önmagát alakító Ushernek tövig benyalnak a rúdtáncos luvnyák.
A legkellemetlenebb rész a karácsonyi vacsorajelenet, amiben a színészek pár másodpercenként adagolják a szekunder szégyenérzetet. A karakterek között van egy ázsiai öregasszony (a főszereplő nagyanyja), kitől azt várná az ember, hogy majd bölcselkedni, vagy legalább rosszallóan csóválni fogja a fejét a nagypofájú, hencegős, gold digger prolikurvák láttán, de a lófaszt! Hamar kiderül, hogy ő szintén ugyanolyan szánalmas, tenyérbemászó nem normális, mint a jóval fiatalabb barátnői.
Minden szarság mellett, a mű még a hivatásos kurválkodás intézményét is menőnek állítja be. Az alakítások borzasztóan gyengék, főként Jennifer Lopezé, viszont ez utóbbiban semmi meglepő nincsen. A filmnek kizárólag 2 pozitívuma van: a szereplőket hosszan követő fényképezés + a sztriptízklubok lámpáinak fénye. Kártékony, femináci agymenés a háttérben Adam McKay-vel, na meg Will Ferrellel, aki már régóta ilyen kaliberű cuccokkal próbálja elveszíteni a szüzességét.

1/10


Képek forrása: Kritikus Tömeg és FilmKatalógus