A napokban Szilágyi Anna egy cikket közölt a 777-en. A téma már megint a ”Hová tűntek a férfiak?” című férfihibáztató siránkozás, ám ezúttal visszafogott hangnemben, vallási fanatikus nézőpontból kapjuk a pofánkba a szart.

„Valaki csak érzi, valaki meg is fogalmazza, hogy hiány van: férfihiány.”

Ahhoz már tényleg pofa kell, hogy valaki ennyi idő után is, egy háború (amelyben FÉRFIAK 1000-eit rángatják be katonának az akaratuk ellenére) kellős közepén a férfiakat rugdossa nyilvánosan, miközben úgy tesz, mintha a nőkkel az égvilágon semmi probléma nem lenne. Férfihiány. Miért, nőhiány nincsen? Ők hol vannak manapság? Hová tűntek a normális nők meg a classic női értékek?

„Számomra a legvalószínűbb okok között szerepel az apahiány és a háború miatt a férfitársadalom összetöretése. Az apahiány sajnos elképesztően nagy probléma a XXI. század fiai körében.”

Ráadásul 2 soronként a háborúkat emlegeti... Az apahiányban van igazság, de a kurva anya-jelenség még velősebb probléma. Arról vajon miért nem beszél?

„Vannak fiúk, akik odáig jutnak gondolatban, hogy nem akarnak elköteleződni, tartanak tőle, ám a félelmük okait már nem értik.”

Hogyne értenék. Feminácizmus, hipergámia, a nők elszállt igényei, a nők tömeges elkurvulása, félrebaszások száma, a házasság intézményének szétverése stb. Soroljam még?

„Vannak fiúk, akik veszik a bátorságot, és elkezdenek terápiára járni, szembenézni önmagukkal, az elakadásaikkal, a nőkkel vagy épp a szüleikkel való kapcsolatukkal.”

A lényeg az, hogy burkoltan leretardáltozza a fiúkat, akiknek szerinte kezeltetniük kellene magukat. Tehát a cikkíró gondolkodása alapján, ha valaki nem hajt bele padlógázzal a kilométerekről látható szakadékba, az hülye és forduljon lélekbúvárhoz.

„Vannak persze más utak is, az utóbbi években például Magyarországon is egyre több férfi próbálja ki az XCC-t, amely – a saját leírásuk szerint – egy kitartást igénylő próbatétel férfiaknak, kint, a vadonban.”

Vagyis a férfiak vonuljanak ki az erdőbe, és szopassák magukat mások hülyeségei-bűnei miatt. Hát persze. Ettől függetlenül hasznos lehet az említett próbatétel, de senki ne azért nyomja le, mert józan ésszel gondolkodik a házasságot-párkapcsolatokat illetően.

„De kérlek, higgyétek el, hogy nekünk sem sokkal könnyebb. Mi is szenvedünk ettől a helyzettől.”

A nők a saját maguk teremtette helyzettől szenvednek.

„Megszámolni sem tudom, hány nő várja hosszú évek óta, hogy a férfiak merjenek lépni, és akár csak randira hívni őket.”

Lehet mondjuk nem csak az alfákat kéne észrevenni. Na meg nem kéne suttyó, tahó módon elhajtani azt, aki próbálkozik. Illetve társkeresőkön sem kéne ghostingolni. Mindezek mellett lejjebb lehetne venni azt az igen magasra pakolt lécet. 

„Örökre egyedül maradok? Tényleg senkinek nem kellek?”– kérdezik.”

Ezt az omegahímek kérdezik, de még a béták tömegei is.

„Nagyon sok feleség érzi úgy, mintha ő vinné a hátán az egész családot, a házasságot, a gyerekek terheit, mindent. „Hol van a férjem, miért nem áll bele ebbe az egészbe?” – kérdezik.”

És nyilván a lóvét is ő hordja haza, valamint a nehezebb fizikai melókat szintén ő végzi el.

„Bármikor felállhatnak és azt mondhatják: „Oké, nem értem, miért nem érzem magam a helyemen, nem értem, miért vagyok így a nőkkel, nem értem, hol az erőm, de megtalálom az utat! Férfivá akarok válni, Isten szerinti férfivá.”

Ki mondta, hogy nem érzik magukat a helyükön? Az, hogy miért vannak így a nőkkel, az fentebb le lett írva. Férfi pedig nem az lesz, aki egy, a nőket szolgáló bétává válik. 

Kép forrása: itt