A Netflix saját gyártású erotikus házassági drámasorozata színtiszta Red Pill, pedig nők alkották az egészet.

Bizonyos nőszemélyek időnként megpróbálnak a saját ösztöneikről mesélni, előfordul, hogy ez hellyel-közzel össze jön nekik, de ennyire tűpontos, őszinte vallomást kurva ritkán látni. A sorozat Red Pill-faktora olyannyira erőteljes, hogy még a rutinos, szakavatott red pillereknek is durvák lehetnek a látottak, mivel mozgóképen nem sokszor kapják ennyire kristálytisztán azt az arcukba, amiről már egyébként évek óta pofáznak.
A történet szerint egy unatkozó, háztartásbeli, a magát fiatalon fél New York Cityvel végigbaszató, krónikus alfa özvegységben szenvedő feleség, MILF korában visszasírja party kurva éveit meg az előző, pszichopata tulajdonságokat mutató paliját. A csajnak ringyómúltja ellenére volt pofája gyerekeket csinálni. Férje egy jóképű, sportos testalkatú, sikeres, elegáns, megbízható, túlságosan kiszámítható csávó, vagyis egy tipikus béta eltartó, aki pluszban egy orbitális nagy balfasz, mivel soha nem érdeklődött neje előélete után, ráadásul a későbbiekben kiderülő faszkörhintázást szintén magasról leszarja.
A széria a flashback-ekben kiválóan bemutatja, hogy az alfák bármilyen patkány módon viselkedhetnek a nőkkel, mert azok mindig megbocsájtanak nekik, a jelenben játszódó részek pedig tökéletesen rávilágítanak az alfahímek gátlástalanságára, törtetésére, manipulációira. Ezek mellett azt sem söpri a szőnyeg alá, hogy a kommunikáció fontosságát hirdető nőneműek mennyire nem képesek kommunikálni a problémáikat, még akkor sem, ha anno éppen pszichológiát tanultak.

Persze a sorozat közel nem hibátlan. A karakterek klisések, ”szép és gazdag amerikai emberek” kínlódásait, szerelmi 3szögét kell néznünk 8 epizódon keresztül, továbbá az amúgy izgalmas alapsztori egy pontja 1000-szer látott + továbbra is hiteltelen, ugyanis itt ugyancsak a férj nem tudja rendesen megbaszni-nem akarja kinyalni a bombanő feleségét dilemmával indítanak. Ezt mégis ki hiszi el?
A Vágyak/Valóság (Sex/Life) egy Carrie Bradshaw-szerű (csak attól sokkal jobban kinéző) antihősnővel, egy ribanc – amúgy néger – legjobb barátnővel, egy keményen irritáló gyerekszereplővel, rengeteg baszással, neonfényekkel , valamint alteresebb zenékkel operál. A fasza színészi játéknak köszönhetően, simán beleélheti magát a cselekménybe a néző, ám aztán bizonyos fordulatok, illetve az erősebb jelenetek könnyen megboríthatják érzelmileg. Az utolsó részben már a Blue Pillel keveredik a piros pirula, feminista szemétségeket is be-beböfögnek, viszont a lezárásban megint előtérbe kerül a női ösztönvilág, s a párkapcsolat/házasság buktatóinak prezentálása.

6/10

Képek forrása: Mafab és itt