Attól, hogy valaki hosszú évek alatt eljut a Red Pill 5. fázisába (Elfogadás), az közel sem jelenti azt, hogy később nem tud visszaesni valamelyik korábbiba.

A piros pirulás fejlődés 5 fázisát nem véletlenül hasonlítgatják a gyász 5 szakaszához. Utóbbinál rendkívül hasonló a folyamat, a lépcsőfokok végigjárása, ráadásul időnként ott is előfordulhatnak átmeneti visszazuhanások. Ha valakinek sikerült elfogadnia valamelyik rokona halálát, vagyis már eljutott az 5. szintre, attól még simán visszaeshet a 2.-ba (Harag) vagy a 4.-be (Depresszió), ha az elhunyt illető az eszébe jut. Néhány red pillerrel néha ugyanez történik – függetlenül attól, hogy mióta vannak benne a témában, vagy éppen attól, hogy MGTOW-k-e –, viszont ők a nők és nőügyek, netán párkapcsolati krízisek miatt csúsznak meg kisebb-nagyobb időre. Összességében a lényeg az, hogy mindkét esetben egy teljesen természetes, lélektani dologról van szó. 

A legnagyobb örömömre, nemrég én is sikeresen visszaestem. Nem zuhantam túl messzire, csak az 5. előtti fázisba, a Depresszióba, avagy a lehető legrosszabba. Mondjuk olyasmi játszódott le bennem, mintha rohamléptekben, az első lépcsőtől az utolsóig többször végigszáguldanék az összesen, de valójában egyértelműen a 4. dominált, ráadásként elég kemény szinten: egész nap fáradt voltam, szar volt a hangulatom, állandóan faszságokon járt az agyam és még az étvágyam is eltűnt a picsába. Szerencsére nem tartott sokáig ez az elbaszott állapot: az edzésnek + a rengeteg zenének, valamint a reggelenkénti, hideg zuhannyal való szervezetpörgetésnek köszönhetően, hamar kimásztam a mocsokból. A végén még egy új Red Pill-leckével is gazdagabb lettem, mivel rájöttem, hogy nemcsak a tévéműsorokra, illetve a zenékre, hanem a nőkre is kurvára igaz a mondás: „Mindig van lejjebb!”.

Később akadtam rá, mint kellett volna, de aki hasonló helyzetbe került/kerülne, az időben lesse meg a sikerre hangoló csávó egyik videóját, ami a saját módszereimen kívül más ötletekkel is szolgálhat.

Kép forrása: itt