Azt tudjuk, hogy a ginocentrikus társadalom nem beszél arról a tényről, hogy a nők közül is rengetegen Mama Hotelben laknak 30 éves korukig, vagy akár még tovább, arról meg főleg nem, hogy a Papa Hotel is 1 létező jelenség.

Az is lehet Papa Hotel, amikor a fiatal az apjával él együtt sokáig, de a férfiszférában a kifejezés a gold digger kultúrával, azon belül a sugar baby/sugar daddy-jelenséggel fonódik össze. A Papa Hotel a Pán Péter-szindróma egyik formája. Semmi különbség nincs aközött, ha valaki 30 éves koráig (vagy még tovább) a szüleinél élve, otthon lopja a napot céltalanul, vagy aki ugyanilyen ambíciókkal vezérelve összeköltözik 1 pénzes, egzisztenciával rendelkező 30-40-es palihoz, vagy akár 1 gazdag vén faszhoz. Ha az előbbi lúzerség, akkor az utóbbi 1000-szer annyira az! Ráadásul a Mama Hotelben élő srácok nagy része ki akar törni otthonról, gyűjtik a pénzüket, vagyis befektetésként használják a hotelt, míg azokat a huszonéves gold digger sugarpicsákat, akik 1 középkorú férfi, vagy 1 milliomos öregember lakásába költöznek, a legtöbb esetben előbb-utóbb úgyis lecseréli a támogatójuk.
A ginocentrikus társadalom, a feminácik meg a manginák természetesen tudnak a jelenségről, csak nem nevezik nevén, viszont akadnak köztük olyan nyomorultak, akik a "komoly kapcsolat" vagy a "megállapodás" címszavak valamelyike alatt, felmentik a picsákat a gold diggerség bűne alól, és úgy tesznek mintha a nők nem lehetnének Pán Péter-szindrómás, felnőni nem akaró, felelősséget vállalni képtelen balfékek.

Kép forrása: itt