„A film a képzelet szüleménye, bármely egybeesés élő vagy halott személyek életével csak a véletlen műve. Különösen a tiéddel Jenny Beckman. Te picsa..."
Már a főcímben sikeresen utalnak rá, hogy ez nem 1 szokványos, nyálas romkom lesz, hanem 1 sokkal formabontóbb, egyedibb hangulatú film. Így is lett, de ettől függetlenül a zsáner – részben – továbbra is romantikus.
Az alapszituáció teljesen modern és reális. Érdekesség, hogy itt a női főszereplő veti el az élethazugságokat, illetve ő mondja ki azokat az okosságokat, igazságokat, éles meglátásokat, amelyeket a valóéletben az intelligensebb palik szoktak. Tehát a mozi nemcsak szakít a hiteltelen, életszerűtlen romkomokkal, hanem rávilágít olyan dolgokra, amilyeneket a legtöbb hollywoodi stúdió szándékosan nem mer felvállalni (utoljára az alpári humorral operáló az A spanom csaja próbálkozott ilyesmivel).
Ám sajnos hiába az ütős, egyoldalú párkapcsolat- meg elcseszett szerelem koncepció, az intellektuális, helyenként poénos dialógusok, a mély szenvedéstörténet, a nem lineáris, időben össze-vissza ugráló sztorivezetés, a kreatív képi megoldások, továbbá a kiváló trackek, ha a cselekmény a kelleténél jóval többször fullad unalomba, és ha a végén hozzánk vágnak 1, az addig felépített filmtől teljesen idegen dupla csavart. Kár, hogy így zárták le, mert ez az alkotás simán elbírt volna 1 valóságosabb, vagy ha úgy tetszik, akkor 1 sokkal "woody allenesebb' befejezést.
5/10
Kép forrása: itt
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.