Amerikai szépség (1999)

Amerikai szépség=Amerikai álom, de tudom sokaknak Amerikai szépség=Mena Suvari, mint ahogy régebben nekem is. A film erről a bizonyos álomról, vagyis a kamu idillről, a látszat boldogságról, a nyugati, azon belül leginkább az amerikai társadalom képmutatásáról, és a legnagyobb hazugságai egyikéről rántja le a leplet. Bemutatja, hogy semmi/senki nem az, mint aminek/akinek látszik. Se a családod, se a házasságod, se a szomszédod. Ez az alkotás az ébredésről szól (érdekes, hogy pont 1 évben jött ki a Mátrixal), arról amikor ráeszmélsz arra, hogy mi az ami körül vesz téged. A sztori szerint ezt teszi Lance is, a kapuzárási pánikban szenvedő, családos béta pali, miután a lánya barátnőjével való megismerkedés hatására, kőkemény önfejlesztésbe vág bele. Lance magasról szarni kezd a képmutató környezet elvárásaira, és azt csinálja amihez kedve van.
A téma, a történet, a rendezés kiváló, mint ahogy a zenék is. Spacey dumáit sokadszorra is simán végig lehet röhögni, a film végi váratlan fordulatok pedig minden alkalommal ütnek.
A fontos mondanivaló persze nem lehet mindenkinek egyértelmű, valószínűleg az Akadémiának sem volt az, mivel a mozi elég rendesen meg lett szórva díjakkal.

9/10

Férjek és feleségek (1992)

Woody Allen áldokumentum-betétekkel televágott agymenése a házasságokról, a válásról és a nemek közti dinamikáról. Carlo a film elején olyan idegbeteg módon rázza a kézi kamerát, hogy majdnem belefájdult a fejem, de idővel szerencsére javul az operatőri munka színvonala. A film csúcspontja a fináléban hallható, az egyik főszereplő házaspár (Sydney Pollack & Judy Davis) által elmondott több okosság az együttélésről.

7/10

Don Jon (2013)

Gordon-Levitt első rendezése. Valójában nem is olyan nehéz – hiába mondják páran –, egyszerű üzenete van, minimális műveltséggel és 1 kis odafigyeléssel lazán felfogható.
Adott 1 felszínes alfahím (Gordon-Levitt), aki végtére is csak meg akar felelni a média, a társadalom meg a családja abszurd elvárásainak... és állandóan pornót néz. Egyszer csak megismerkedik, majd összejön egy olyan ribanccal, aki pontosan úgy néz ki, mintha valamelyik felnőttfilmből mászott volna elő. Később kiderül, hogy a csaj még 1 nála is ezerszer sekélyesebb, elkényeztetett, egoista diktátor (az igazságot róla Jon állandóan okostelefonozó, valamint soha nem beszélő húga mondja ki). Barátunk rájön, hogy a pornó nem a valóság, illetve hogy a szintén felszínes Barbara (ScarJo) féle csajok lószart sem érnek, csak 1 dologra jók, vagy legfeljebb pornóba valóak, vagy milliárdos nyuggerek mellé státusszimbólumnak. De az igazi ébredés csak ezután jön!
A sztori 2. felének átcsapása unalmasba, és az ügyetlen lezárás a hibák közé sorolandó, viszont ez elnézhető, mivel az egész még csak elsőfilmes próbálkozás. Ezeket leszámítva, plusz a témát tekintve igazi kuriózum. Az alkotás másik legnagyobb érdeme, hogy folyamatosan savazza a romkomokat, meg azoknak rajongóit, és hogy összeméri a műfajt a pornóval. Társadalomkritikus mozi, amit nyugodtan nevezhetünk Red Pill movie-nak. Néhány évvel ezelőtt ki gondolta volna, hogy Gordon-Levitt egyszer majd pont 1 ilyen filmet fog csinálni?

8/10

A spanom csaja (2008)

Romkomhoz képest az alapötlet vicces és abszurd, ráadásul a film hatalmas igazságokra is rávilágít. Kiválóan bemutatja, hogy az alfahím (jelen esetben Dane Cook, WTF?), mindegy mekkora suttyó a nőkkel – meg a ribancokkal –, Ők akkor is imádni fogják, miközben a rendes, viszont béta srácot friend zone-ba száműzik – jobb esetben. Tehát azt is mondhatjuk: ez egy Red Pill-mozi. De mivel az egyik jelenet azt vetíti, hogy bárki lehet alfa (ami persze nem igaz), így ez inkább egy PUA-film. Sajnos. De még így is szenzációs, hogy elkészült egy ilyen fontos üzenettel bíró sztori. A poénok őrültek + ütnek ezerrel. A végkifejlet kiszámítható, ám nem szokványos a tálalása: mellőzi a nyálaskodást, sokkal inkább vagányra lett megírva. És ez nagy szó egy romkomtól. Az Excsajok szelleme ennek a remekműnek az ócska, gyenge, humortalan koppintása.

8/10

Képek forrása: itt, itt, itt és itt