Eredeti cím: The Lobster
Stílus: Romantikus, Vígjáték, Sci-fi
Nemzet: Görög, Angol, Holland, Ír, Francia
Év: 2015

Egy meglehetősen beteg, ám annál egyedibb alkotás, amelyben az egyedülálló embereket összegyűjtik egy szállodába, ahol ha 45 nap alatt nem találnak párt maguknak, akkor állattá változtatják, majd száműzik őket az erdőbe. A történet bár hihetetlenül abszurd, mégis a mi társadalmunkra reflektál, és 1 igen éles kritikát fogalmaz meg róla. A Valóságban is ugyanazokat az élethazugságokat szajkózzák állandóan, mint amiket a filmben: „az ember csak párkapcsolatban, családban lehet boldog... ha gyerek születik, az majd minden problémát megold... aki egyedül marad az magányos lesz...” stb. Ezerrel megy a propaganda (a mi világunkban a politikában meg a médiában, az A homár világában pedig a színpadi játékokban), és akik nem értenek egyet a többséggel, nem hajlandóak a társadalom elvárásai szerint élni (a filmben az erdőben élő lázadók, a Valóságban a szinglik + MGTOW-k) azokat üldözzük, megszégyenítjük, lejáratjuk, kirekesztjük. Ezt a jelenséget hívják a férfiszférában kék pirulás terrornak, vagy Blue Pill-nácizmusnak – erre próbál a mozi zseniálisan rávilágítani.

A görög Yorgos Lanthimos hozza az Egy szent szarvas meggyilkolása c. művében is visszaköszönő stílusát: a vicces, fél percenként felcsendülő zenét, a valóságtól elrugaszkodott, abszurd dialógusokat, a nyomasztó atmoszférát és a színvonalas fényképezést. A téma nagyszerű, az elvont tálalás sem rossz, a poénok is működnek, de sajnos a játékidő vége felé közeledve, a cselekmény erősen unalomba fullad.
Az alapötlet miatt mindenképp érdemes megnézni, de aki esetleg 1 tipikus romkomot vár, az hatalmasat fog csalódni, mivel az alkotás 1 elborult, egyedi művészfilm, ami rendesen felrúgja a sablonos romantikus komédiák szabályait.

Kép forrása: itt és itt