Sokakban merült már fel az a kérdés, hogy a bántalmazó párkapcsolatban élő nők miért nem vágják ki az erőszakos palijukat, vagy ha meg is teszik, akkor miért fogadják vissza őket rendszeresen. A válasz már megint a hipergámiában keresendő.

Bármit is hazudnak a feminácik, tudjuk, hogy a nők nagy része nem él bántalmazó kapcsolatban, de tény, hogy vannak olyanok, akik igen. Az ilyenek vagy már rögtön kilépnek belőle az első verés után, vagy egy darabig még benne maradnak, vagy pedig soha nem szállnak ki. Az első és a második esetben megtörténik ugyan a szakítás, ám ez koránt sem jelenti azt, hogy a jövőben nem fogják még jó párszor visszafogadni a palijukat. 

Mi lehet az oka?

Az erőszakos férfira a nők jókora része alfahímként tekint, még akkor is, ha az agresszió ellene irányul. Egy béta, számukra kurva unalmas jó fiú mellől előbb lépnek le, illetve sokkal előbb basszák ki, mint a vadbarmot. Magyarázatok természetesen mindig vannak, ugyanis a racionalizáló hörcsög segíti a hölgyeket, feldúlt uruk felmentésében.

Amikor ez a téma szóba kerül, akkor bizonyos nők a fejüket értetlenkedve csóválva, meghökkenten reagálnak nőtársaik abszurd viselkedésére. Ez érthető, mivel ők még nem keveredtek ilyen szituációba, vagyis még nem hozta őket össze a sors 1 erőszakos alfával, vagy 1 dark triad-huszárral.
Szintén tipikus reakció, amikor a csaj elkezd keménykedni, hogy: „Ha engem merne megütni...” – tudjuk jól, hogy ebben az esetben semmi nem történne. Még ha ilyen vagány is lenne éles helyzetben (ami ritkán fordul elő), ha megvédené magát, akkor is ugyanúgy vele maradna, vagy ugyanúgy kidobná, aztán nem sokkal később visszafogadná, mint más nőszemélyek.

Kép forrása: itt